Bukarest tanulmányút

2013. június 26. - 2013. június 30.

Bukaresti tanulmányútunk motivációja egy tartós önkényuralom által erősen befolyásolt város építészetének megismerése és elemzése volt. A történelem megannyi példával szolgál, hogy különböző országok elnyomó rezsimjei milyen víziókat álmodtak az adott ország városaiba és fővárosába, elég csak a Hitler által kiötlött és Albert Speer építész által papírra vetett Germánia tervére gondolni, amely radikálisan alakította volna át Berlin képét egy a Harmadik Birodalom eltorzult és magalomán építészeti ízlésének megfelelő stílusban. Germánia azonban csak terv maradt, ellentétben a Bukarestet érintő átalakításokkal. Ceausescu uralma alatt az értelmetlen rombolás, és a túlméretezett városi struktúrák építése párhuzamosan jellemezte a várost.

Szállásunk a probléma gócpontjában, az Urinii sugárúton helyezkedett el, így négy napot tölthettünk el azon épületek között mozogva, amelyek hű mementói a beavatkozásoknak. A sugárút közel 100 méter széles, és nyolc-tízemeletes térfalak övezik, ezek mögött azonban nem a sugárút méreteihez mérhető városszövet helyezkedik el, hanem szabadtelkes, helyenként két-háromszintes épületek. Ez a helyzet visszavonhatatlanul a diktatúra díszletévé teszi az utat. Más azonban a sugárút épületeinek kortárs megítélése. Bukarest története során a diktatúrával szemben a másik komoly tényező a földrengések rombolása volt. Az 1977-es földrengés jelentős rombolást okozott, amely után a város épületeit két csoportba osztották, veszélyeztetett és biztonságos. A Urinii sugárút hatalmas épületei pedig betonszerkezetük okán az egyik legbiztonságosabbak, a lakosság tetszését élvezik.

A sugárút végén található a Nép Háza, amelyet Ceausescu saját rezindenciájának szánt. A ház a diktatúra utolsó éveiben készült. Hétszáz építész dolgozott a terveken három műszakban, aminek köszönhetően a ház az első tollvonásoktól a jelenlegi állapotáig négy év alatt jutott el. A forradalom és a rendszerváltás  azonban megakasztotta a kivitelezést és a Nép Háza, amely a Pentagon után a második legnagyobb közigazgatási épület jelenleg Bukarest egyik legkomolyabb és részben félkész problémája. Mind kulturálisan, mind pedig városépítészeti szempontból erős pontja a városnak, amely sorozatos vitákat szül. Elbontani túl pazarló lenne és emlékezetpolitikai kérdéseket is felvetne, teljes mértékben hasznosítani pedig lehetetlen. Jelenleg a Román Parlament, a Román Alkotmánybíróság valamint egy kortárs művészeti múzeum működik a házban, így kihasználva alapterülete húsz százalékát.

Szakkollégistáink az ott töltött idő alatt meglátogadták a bukaresti építészeti egyetemet is, ahol az egyetem könyvtárának átadtak 5 példányt a Strike magazin első számából, és megismerkedtek a helyi képzés sajátosságaival. Részt vettünk a Street Delivery elnevezésű urbanisztikai kezdeményezés Train Delivery című fesztiválján, amely a bukaresti Északi pályaudvar egy szélső peronját elfoglaló esemény a városi aktivizmusnak és a kortárs városi kultúrának szentelve. A fesztiválról és az ott megismert projektről Tóth Kati szakkollégistánk szövegében olvashattok bővebben. Bukaresti ismerőseink elvezettek minket a Carol 53 nevezetű fiatal építészek által kezelésbe vett évek óta üresen és romosan álló házba, amelyből hajléktalanszállót (az eredetileg ott lakó hajléktalanoknak) illetve kortárs kulturális helyet alakítottak ki, kiállításokkal, tánc és színházi előadásokkal.

Képgaléria

Részletek

A munkálatokat vezette: Csóka Attila Róbert

A tanulmányút az Nemzeti Tehetség Program támogatásával valósult meg

Az utat megelőzően Haraszti Lívia építész, a szakkollégium alumnijának tagja tartott nekünk felkészítő előadásokat Bukarest városával kapcsolatban, amely nélkül a tanulmányút nem lehetett volna olyan hatékonyságú, mint amilyen végül lett.

Kapcsolódó anyagok

Címkék